2014. február 18.

Olvasói aktivitás, avagy a vélemények és a kritikák fontossága



Mivel a napokban a Penna oldalán kiválasztott lett az írásom, lehetőséget kaptam, hogy egy megadott témában cikket írjak. Örültem a felkérésnek, hiszen nagyon sok kezdő író szontyolodik el, mikor látja, hogy nem olvassák és véleményezik. Remélem találtok benne hasznos dolgokat. :)

2014. február 15.

A fűzfa


A fűz csendesen nézte a szellőt, ahogyan merészen szelte a levegőt, hogy csak néha álljon meg egy-egy fűszálnál, hogy csókjával megtisztelje, aztán ússzon tovább a mező felett. Vadvirágok, búzakalász, pillangó, madár… mind táncpartnerei lehettek pár percre. Legjobban azonban az ő ágai örültek, mikor a langyos szellő keringőzni hívta. Szerelmük tiszta volt, őszinte, és az idők kezdete óta tartott, noha a fűz tudta, hogy a szél kiváltságosabb helyzetben van nála: oda megy és akkor, amikor csak akar, nincs helyhez kötve, mint ő maga.
Napról napra keserédesebben nézte végig, ahogyan kedvese kacérkodik a nefelejccsel és a kukoricával, vagy ahogyan együtt úszik a sárgarigókkal. Tudta jól, nem láncolhatja magához örökre, mégis, ilyenkor hatalmas szíve elvesztette egy darabját. Új ágai, és azok leveleinek születése ugyan boldogsággal töltötte el – ahogyan az anyát a gyermekéé –, de hiányzott neki a társ, aki örökké vele marad, aki sosem hagyja el. Hiszen a levelek elsárgulnak és lehullanak, az ágakat pedig letörheti egy hevesebb vihar.

– Hát senki nincs, aki társául választana?

Néma kiáltását először a nap hallotta meg.

– Én veled vagyok. Melegítelek, ha fázol.

– De te sem ragyogsz fent az égen állandóan. Éjjelente máshol jársz, más valakire veted sugaraid, más orcáját simogatod. Nekem olyan valakire van szükségem, aki éjjel-nappal mellettem van és sosem hagy el.

Később nekieredt; az eső cseppjeivel küldte el a fűznek válaszát:

– Apró csókokat lehelek rád és leveleidre, megfürdetlek, ha a szél az erdők-mezők porával bepiszkít.

– Hálás is vagyok érte neked, de te sem hullajtod cseppjeid örökké – szomorodott el még jobban a fűz. Ekkor különös hangot hallott, valahonnan mélyről, a gyökerei felől.

– Akkor reám van szükséged – szólt a föld. – Nem látod, drága, kicsi fűz, hogy mennyire szeretlek? Etetlek, ha éhes és itatlak, ha szomjas vagy. Táplállak, mert fontos vagy nekem. Szorosan ölelem gyökereid, hogy a vihar ne szakítson el tőlem, bármennyire is haragos kedvében van. Örökké veled vagyok, minden pillanatban.

A fűz kérges testét melegség járta át, szíve újra egy darabban dobogott, mert már tudta, hogy létezik a feltétlen, igaz szeretet.

Nyomtatásban megjelent itt.

2014. február 14.

Első kritika a blogról :)


Megérkezett az első kritikám:



„…eddig is nézegettem már, olvasgattam olykor. Elmentettem azon blogok közé is, amiket nyomon követek időközönként :) Ha külsőségekből indulunk, nem túlbonyolított sablont használsz, mégis igényes, hangulatos az oldal, jó betérni és nálad maradni. A bejegyzések mind-mind téged tükröznek, az érdeklődési körödet, de mégis bevonod az olvasókat, ahogyan megosztod a gondolataidat, híreket, információkat, melyek másoknak is érdekesek lehetnek és felkelthetik az érdeklődésüket. Láttam, hogy olvashatunk tőled írásokat, olykor megosztasz egy-egy újdonságot az Aranymosás oldaláról és nagyon kedves volt tőled, hogy még a Pennán történő dolgokról is említést teszel. :) Tanulságos, informatív, érdekes dolgokról írsz, amiket jó elolvasni, nyomon követni.”



Nem lehetek elég hálás érte Szattinak, a Penna bloggerének, hiszen a véleménye azt tükrözi, jó és igényes, amit csinálok. Ez pedig hatalmas öröm számomra. :) Itt is köszönöm Neked, Szatti! :)

2014. február 4.

Interjú – Szirtes Tamás

Korábban említettem hogy az írás mellett különösen kedves számomra az interjú-készítés, és éppen dolgozom egy újon. Nos, a mai napon végre elkészült és – úgymond – teljes pompájában ragyog. :)

Szirtes Tamás rendezőt az És már senki sem című, a Játékszín színpadán február 15-én bemutatásra kerülő Agatha Christie-színdarab kapcsán kérdeztem rendezésről, előkészületekről, változtatásokról és magáról a krimi királynőjéről.


Már csak néhány napot kell aludnunk, és a Játékszín bemutatja Agatha Christie klasszikusát, az és már senki sem…-et. Ennek apropóján készítettem interjút Szirtes Tamással, a darab rendezőjével. A megvalósulásért külön köszönet illeti Győrfi-Forgács Beátát.