2014. június 14.

Szerkesztést nyertem…



… és még most is izgatott vagyok! :) *Olyan jól kigondoltam, mit is írjak ide, erre nem jönnek a szavak. Tipikus írós betegség. :D*

Az Aranymosás oldalán bizonyos időközönként játékok vannak, melynek nyertese szerkesztést nyer. Erről korábban már írtam, akkor írástechnikai feladat keretében. Most azok közül sorsoltak, akik május 9. és június 7. között megosztották véleményüket, benyomásaikat az idei pályázaton továbbjutott regények/mesék második fejezetéről. Én lettem a szerencsés.



Maga a szerkesztés egy olyan egyedülálló lehetőség, ami keveseknek adatik meg, ugyanakkor sokat lehet általa fejlődni. Régebben elolvastam az eddig felkerülteket, és most is csak azt tudom mondani, hogy ha tanulni szeretnél, akkor mindenképpen olvasd el és tanulmányozd őket. Lehet, hogy pont ugyanolyan hibákat ejtettél te is, de mivel a saját írásunkat ismerjük, nem feltétlenül vesszük észre benne.

Kíváncsisággal vegyes izgatottsággal várom, mit mondanak majd. :)
A szerkesztett változatot Veletek is megosztom majd, legyen az ítélet bármi(lyen). Nem fogom szégyellni, hiszen az is én vagyok, s ha már egy valaki sokat tanulhat belőle, akkor már megérte. :D 

2014. június 5.

Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra





Kép  forrása: Moly
Ismertető:
A szép és gazdag Olivia Uriarte élete romokban hever: férje elhagyja egy fiatalabb nőért, ráadásul a vagyonát is elveszíti. Egyetlen megoldást talál: megtervezi a saját meggyilkolását, és korábbi életviteléhez méltó helyszínt is választ hozzá: a Gyöngyöző cián nevet viselő luxus jachtot. Már csak megfelelő személy kell a kivitelezéshez, meghívja hát "legkedvesebb" ellenségeit egy földközi-tengeri hajókázásra. A nyílt tengeren aztán elkezdődik a gyilkos játék, s Olivia különös körülmények között csakugyan meghal. Ágata, a húga felcsap Miss Marple-nak, hogy kiderítse, kinek a lelkén szárad Olivia halála.


2014. június 4.

Gondolkozz, mielőtt ítélkezel!

Nagyon is igaz.

Mai világunkban sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy úgy alkotnak véleményt az emberek másokról, hogy nem ismerik azok hátterét. Nem egyszer olvastam már ilyet, és ami a legszomorúbb, az az, hogy ezt felnőtt nők, legtöbbször családanyák tették. Nekem is van egy kislányom, sok gyermekekkel kapcsolatos oldalt követtem figyelemmel, de a rengeteg utálkozás, becsmérlés, miegymás után szépen sorban kitöröltem őket, és nem foglalkoztam velük.
Olyan helyet kerestem, ahol ilyen viselkedés nincs, vagy csak alig van jelen. Elszomorított, hogy anyák becsméreltek más anyákat, akik a csemetéikkel kapcsolatban kértek segítséget. Nem tehettek arról, hogy nem tudták az adott kérdésükre a választ. Legalább kérdeztek, és nem követtek el hibát.

Az illusztráción szereplő fiúkat egytől egyig lehet sajnálni.

A magányos fiút, aki egy szál virággal megy a temetőbe, hogy felköszöntse édesapját, akihez már sosem bújhat oda, és aki soha többé nem mesél neki esti mesét. Jómagam lassan betöltöm a harmincat. Idén lesz tizenhárom éve, hogy elvesztettem az édesanyám. Lelkileg nagyon megviselt, és ez olyan dolog, amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék. Velem is előfordult, hogy kicsit ittas egyén beszólt. Persze nem tudhatta, hogy de az anyázást azóta is nehezen viselem.

A másik három fiút azért sajnálom, mert nem kapták meg a szüleiktől, vagy azoktól, akik felnevelték őket, azt az alapnevelést, hogy ne ítélj elsőre! Gondolkozz, mielőtt mondasz valamit, mert nem tudhatod, mi zajlik a háttérben. Ha először látsz valakit, vagy többedjére, de nem ismered, ne alkoss róla látatlanban véleményt. Nem tudhatod, miért kopasz, vagy miért jár szakadt ruhákban. Azt sem, miért szült fiatalon, vagy miért vállalt egy újabb gyereket, amikor nem volt miből megélni. Ezerféle dolog rejtőzik mindezen dolgok mögött, sokan mégis csak arra képesek, hogy a szenvedőbe, a földön fekvőbe még egyet belerúgjanak. Ha segíteni nem tudsz, inkább maradj csendben.

Jó ideje kering az interneten egy történet, ami ugyanerre vonatkozik:

„Látod ott azt a terhes lányt? Megerőszakolták... És azt a fiút, aki most írja a háziját ? Egész előző este a barátját beszélte le az öngyilkosságról... Az az ember ott sebekkel? A hazájáért harcol... Nézd azt a punkot a parkban sörözni a haverjaival. Frissen diplomázott az orvosi egyetemen... Ott egy lány agyonsminkelve. Teljesen önbizalom hiányos, ennyi kell neki, hogy szépnek érezze magát... És látod-e azt a zokogó fiút? Az anyja haldoklik... És ott egy lány, aki ócska, riherongy ruhákban jár. A családjának még ennivalóra sem nagyon telik... Látod azt a kövér nőt? Betegségek miatt néz ki így... NE ÍTÉLD MEG AZ EMBEREKET ELSŐ LÁTÁSRA!!! Nem te éled az életüket!!!