2014. szeptember 17.

Zakály Viktória: Szívritmuszavar



Kép  forrása: Moly
Ismertető:
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.

De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?

A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.

Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.




Sosem könnyű olyan könyvről írni, mely valós történetet mesél el. Az írójához sokkal közelebb áll, mint egy mezei kitalált történet, így másképp viszonyul a kritikákhoz is, melyek életének fájdalmas pontjait méltatják.
Nem is olyan régen egy pályázattal kapcsolatban magam is megtapasztaltam, hogy máshogy kezdenek bele a novelládba/regényedbe, ha előre tudják (pláne fel van tüntetve), hogy megtörtént eseményeken alapszik. Akkor is, ha 80%-ban, akkor is, ha csak 30%-ban.

Zakály (ejtsd i-vel /naná, hogy zakájnak mondtam mindig/) Viki ezen könyve ilyen. A legtöbb leírt esemény, érzés valóban a sajátja: sírt, szeretett, reménykedett, magába zuhant… Tényleg ott volt Csöngén, létezik a gesztenyefa és az írás az ágy alján.

Az E/2-es narráció különlegessé tette a regényt, még nem olvastam ilyet. Viszont ez miatt végig az motoszkált a fejemben, mintha a kezem ügyébe került volna egy nem nekem írott szerelmes levél. Mégsem tudtam letenni: a magával ragadó sorok miatt egyik oldal követte a másikat.

DE!

Sokszor nem tudtam, mihez hogy viszonyuljak. Néhol szerettem a karaktereket és a cselekedeteiket, drukkoltam értük/nekik, máshol haragudtam rájuk. Ádám például semmivel nem tudta elérni, hogy kedveljem. Most bizonyára sokan azt kérdezik: Ez hogy lehet? Nagyon egyszerűen. Ugye, nem vagyunk egyformák, kinek ez jön be, kinek az. A-nak Johnny Depp (naná, ki más? :D ), Z-nek Brad Pitt. Ádám jó fiú, nincsenek stiklijei, a tanárok szeretik, a lányok odavannak érte. De nem is ez zavart benne. Inkább az, ahogy Hannával viselkedett. Egyszer hűvösen és távolságtartóan, a másik pillanatban pedig olyan közel akart lenni a lányhoz, amennyire egy férfi csak lehet egy nőhöz. Ő elmegy, de Hanna várjon rá. Önzőség volt a részéről, ahogy a titkolózás is. Mindent tudni akart róla, de a legnagyobb titkába nem avatta be. Egy idő után én meguntam volna, hogy nem tud dűlőre jutni az érzéseivel kapcsolatban, és inkább tovább lépek. Ugyanígy voltam pár helyen Hannával is.

Ami tetszett:

A magyar helyszín. Láttam magam előtt mindent és mindenkit. A könyvesboltba siető nőt, a buszon utazó, tanterem előtt várakozó, majd a tábor felé igyekvő lányt. Csöngét, a kocsmát, a szállást… A tétova mozdulatokat és lopott érintéseket. Amikor akarják, de nem tudják, megtegyék-e?
Szerettem a tájat, ami a szemünk elé tárult. Hallottam a nyár dallamát, a tücskök ciripelését, a tó vizének fodrozódását.

Viki hihetetlenül ír. A történet egyedi és elképesztő, magával ragadnak a tájak, a gyönyörű leírások. Rabul ejt, nem enged, míg be nem fejezed. Sőt! Úgy belefészkeli magát a szívedbe és a gondolataidba, hogy miután leteszed a könyvet, sokáig nem tudsz szabadulni az olvasottaktól. Nem csoda, hogy 3-4 nap alatt befaltam. :)

Ami nem tetszett:

A sokszor indokolatlanul hosszú mondatok.

Összességében remek olvasmány. Messze a legjobb az idei listámról.

+1 info:

A folytatások nem mindig érik el azt a szintet, amit az első kötet, viszont:

– Ha olvastad és tetszett, akkor el kell olvasnod a Hanna örököt is, hogy tudd, hogyan folytatódik Hanna és Ádám története
– Ha olvastad, de kérdéseid maradtak, akkor is el kell olvasnod a második részt. Én így kaptam teljes képet, nem maradt számomra elvarratlan szál. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése