Zakály Viktória: Hanna örök

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

Ami köztünk van, soha nem múlik el.

Egy lehetetlen szerelemben nem létezhet happy end… Vagy mégis? Hanna hét éven át várt arra, hogy együtt lehessen szerelmével, de a múlt fájdalmát nem képes kitörölni ritmuszavaros szívéből. Olyannyira, hogy ezúttal egy kórházi ágyon meséli el orvosának annak a történetét, miért képtelen rávenni magát, hogy beleegyezzen a szív-transzplantációba. Hanna újra megtalálja az otthonát, elveszít és kap valakit az élettől, újra képes lesz szívből nevetni, de a spanyolországi utazásán is csak a tenger moraját hallja a szíve hangja helyett. Pedig az nem hazudik, súgja neki, mit kellene tennie, csak a fiatal nő ellenkezik. Végül igent mond és megtalálja azt, ami mindig is ott volt a ködön túl, ahol a tengert sejtette.

Utóirat: visszatérek Csöngére. 

Vélemény:

Régebbi olvasmány, de az értékeléssel még tartoztam. Most lerovom.

Remek a cím, jó választás volt, és tetszik, hogy utal az Anna örök c. versre, noha inkább próza rajongó vagyok.

Ezt a könyvet nem sokkal az első rész után olvastam. Kíváncsi voltam, hogyan folytatódik Hanna és Ádám története. 

Ahogyan azt már a Szívritmuszavar estében is írtam, rendkívül furcsa volt az E/2-es narráció, de ennél a könyvnél már alig vettem észre.

Felvillanyoz, lerombol, hogy aztán azt, aki feláll és összekapja magát, megint padlóra küldje.
Kemény történet, milliónyi igazi, mély érzelemmel, amit bárki átélhet. De vajon túlél-e?
Hanna rendkívüli lány, aki sok mindenen keresztülment az első rész óta, mégis ment tovább.

Amire az első részben nem kaptál választ, azt itt megtalálod. Ha máshol nem, hát a sorok között.

A vége nem lepett meg, viszont az utolsó jelenet rögtön egy Sandra Bullock-film záró képsorát juttatta eszembe.