2016. április 6.

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Kép  forrása: Moly
Ismertető:
 
A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.

Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.

A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.


 
Vélemény:
 
Mivel nagyon szeretem a rejtélyekkel és titkokkal tűzdelt történeteket, szívesen vágtam bele ebbe a könyvbe. Elég sokáig nem történik semmi, ami igazán kapcsolódna a csontvázhoz. Ez miatt kicsit csalódott voltam, hisz a fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy az áll majd mindennek a középpontjában (na jó, áll is, de nem úgy, ahogy elképzeltem): lesz hosszú nyomozás, újabb rejtélyek, esetleg újabb gyilkosság… Az én hibám, hisz nem néztem bővebben utána a műfajnak. Az ajánló fogott meg.
 
Ha tudom, hogy inkább romantikus, mint krimi, akkor alapból úgy állok hozzá, ám ez azt is jelenti, h nem az lenne a véleményem, ami. Szerintem a fülszöveg kicsit félreveztő és túlzó: a rejtélyt nem találom véresnek; a városban – leszámítva a csengőt – nem igazán történnek furcsa események; titokból sincs olyan sok.
 
Sok helyütt zavart a sok kérdőmondat is, nem igazán éreztem odaillőnek.
 
A romantika és a rejtély egyáltalán nincs egyensúlyban. Vagy több krimi-szál kellett volna bele, vagy semennyi. Mert számomra csalódás volt, hogy egy kérdés után kiderült a NAGY TITOK, és utána már csak a négy fő karakter közötti kapcsolatokon volt a hangsúly.
 
A karakterek nem voltak rám különösebb hatással, és kedvencem sem lett. Sebastian nem identitása végig kérdéses volt, de valahol sejthető volt a válasz. Paxton hosszú (?) utat járt be a könyv elejétől a végéig. Willán nem éreztem sok változást, Colin pedig… olyan, amilyen.
 
A barackfa titka összességében egy átlagos romantikus történet, izgalmak nélküli limonádé, amihez pluszt csak a csontváz körülö rejtély adott.
 
Azt viszont el kell ismerni, hogy a borító gyönyörű.

4 megjegyzés:

  1. Ezzel a könyvvel én is így voltam, pedig a szerző többi regénye tetszett. Azóta is sokat gondolkodtam rajta, ugyanis a molyon olvasom a rajongó véleményeket egymás után. Na de előfordult már olyan is, hogy nekem nagyon tetszett egy könyv, ami sokaknak nem. :) Annak azért örülök, hogy egy "véleménytársra" akadtam. :) Bea

    VálaszTörlés
  2. Jó érzés, amikor többen hasonló véleményen vagyunk egy bizonyos könyvről, és nem „árválkodunk” egyedül.

    A sok pozitív értékelést én is olvastam, meg is lepődtem rajtuk.

    VálaszTörlés
  3. Hm, nekem szerepel ez a könyv az idei Várólista csökkentésemben. Remélem nem fogok csalódni benne. :o(

    VálaszTörlés
  4. Niki! Nekem is azon a listán volt fent. Egyszer olvasható, és ha azt nézzük, olvastam már sokkal rosszabbakat is.

    VálaszTörlés