2016. május 22.

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Kép: moly.hu
Tíz, egymásnak idegen ember érkezik egy Devon partjaitól távol eső szigeten álló házba. Ám megérkezésükkor váratlanul éri őket a hír, hogy a házigazda sehol. Helyette vannak azonban furcsa porcelánfigurák az asztalon; gyermekvers a tíz kicsi négerről a nappali és a szobák falán; és egy hang, mely szembesít mindenkit korábban elkövetett súlyos bűnével. Menni akarnak, de nem lehet. Nincs hová és nincs mivel. Senki nem szabadulhat a szigetről. Legalábbis élve…

A szigeten hatalmas vihar tombol. Hátborzongatóan süvít a szél. És a rémálom elkezdődik… Tízen ülnek le vacsorázni, de csak kilencen állnak fel az asztaltól. A következő pillanatban már csak nyolcan vannak. Aztán heten… hatan…

Ha életben akarnak maradni, ki kell deríteniük, ki tör az életükre. Tízen érkeztek, de vajon hányan élik túl?

Röviden ennyi. Hosszabban pedig? Akár órákig is el lehetne róla diskurálni, ha nem napokig.

Ez a könyv valóban a legjobb. Agatha Christie remekül építette fel a Septimus Winner által, 1868-ban megírt versike köré a cselekményt. Maga a mű inkább thriller, mint krimi, mégis: megismételhetetlenül fantasztikus. A hangulat rögtön magával ragad. Beszippant, és nem enged az utolsó oldalig.

Eredeti helyszínével, történetével és karaktereivel – a végkifejletről nem is szólva – toronymagasan kiemelkedik a többi regény közül. Nem véletlenül végzett – mind magyar, mind világviszonylatban – az első helyen azon a 2015-ös szavazáson, ahol azt szerették volna kideríteni, az olvasók és a rajongók melyik Agatha Christie-könyvet szeretik a legjobban.

Van, aki a gyilkost igyekszik kézre keríteni, míg mások a következő áldozatot próbálják meg kisakkozni a vers alapján. Mesterien komponált mű, minden a helyén van, a szereplők összhangban vannak, nincs üresjárat. Mestermű a javából. Nem hiába dolgozták fel olyan sokszor.

A sziget remek helyszín, Agatha jól választott. Mindentől elzárt, majdhogynem kopár.
A cselekmény szintén kiváló: x ember, akik nem ismerik egymást; mindenki a maga sötét (?) kis titkával. A filmfeldolgozások sajnos nem minden esetben tudták visszaadni a sokszínűségüket.

Számomra is ez az egyik kedvenc Agatha Christie. ^_^



5 megjegyzés:

  1. az összes közül a legkedvesebb

    VálaszTörlés
  2. Annyira szeretem ezt a történetet! Lehet újra kellene olvasnom. :)

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy így látjátok! :)
    És köszönöm, hogy írtatok. :)

    VálaszTörlés
  4. Azzal a meglátással vitatkoznék, hogy inkább thriller. A thrillerek nem mindig arra épülnek, hogy meg kelljen fejteni egy rejtélyt, nincs mindig bennük rejtőzködő gyilkos. Az külön erénye a műnek, hogy ennek is, annak is megfelelhet. A kritikusok szerint a detektívregény stílusbravúrja és ezt tekintem autentikusnak. Ha nem baj :-)

    VálaszTörlés