2016. szeptember 19.

100 éve „született” Hercule Poirot


Agatha Christie neve a legtöbb könyvmolynak ismerősen csenghet. Immár 100 éve, hogy megírta A titokzatos styles-i eset című első detektívregényét, melyben megismerhetjük a világ egyik, ha nem a legkülöncebb nyomozóját. Ahogy Christie, úgy Poirot népszerűsége is töretlen.

E nemes esemény, valamint Christie születésének 126. évfordulójának apropóján álljon most itt kereken száz tény és érdekesség, melyet a rajongók nem biztos, hogy tudtak a zseniális belga nyomozóról.


  1. Egyesek szerint a karakter alapja két másik detektív volt: Marie Belloc Lowndes Hercule Popeau-ja, valamint Frank Howel Evans Monsieur Poiret-je, aki nyugalmazott francia rendőrként élt Londonban.
  2. Poirot meglepően hasonlít A. E. W. Mason detektívjére, a Sûreté felügyelőjére, Hanaud-ra, aki az 1910-es At the Villa Rose c. könyvben lépett először színre.
  3. 33 regényben, 59 novellában, 1 eredetileg is színdarabnak szánt műben, valamint 2 folytatásban szerepel. 
  4. Öt láb és négy hüvelyk magas. (Kb. 162 cm)
  5. Születése körül sok a rejtély: valószínűsíthetően Spában született, és ha hihetünk a feltételezésnek, hogy a harmincas éveiben ment nyugdíjba a rendőrségtől, akkor az 1880-as évek közepén láthatta meg a napvilágot. Egyes források szerint a pontos évszám 1884.
  6. Családi hátteréről keveset tudunk meg az életműből. Néhány regényben megemlíti egy-egy rokonát (értelmi fogyatékos unokaöcs, idős és beteg édesanya, Achille nevű testvér). Konkrét bizonyíték egyikük létezésére sincs, de kizárni sem lehet. Ugyanakkor Achille-t egy másik történetben is megemlítik, így feltételezhetjük, hogy ő valós volt.
  7. A Tragédia három felvonásban c. könyvből kiderül, hogy kevés vagyonnal rendelkező népes családból származik.
  8. Egy másik könyvben azt mesélte, hogy apácák neveltél és tanították, ami felveti annak lehetőségét, hogy ő [és a tesvére(i)] árvák voltak.
  9. Angol források szerint 1893-ban már a belga rendőrségnél dolgozott, ez azonban rögtön kizárja annak lehetőségét, hogy 1880-as években született. Hihetőbb inkább, hogy az 1860-es vagy 70-es évek környékén.
  10. Japp főfelügyelővel 1904-ben nyomozott együtt először, mégpedig az Abercrombie-hamisítási ügyben. Ezt az esetet többször is felemlegetik az egyes művekben.
  11. Belga rendőrségnél eltöltött éveiről keveset tudunk, de az elejtett morzsák alapján kijelenthetjük, hogy sikeres pályafutása volt.
  12. Egyszer fordul elő, hogy lelőtt valakit, de azt is csak azért, mert egy tetőről lövöldözött a járókelőkre.
  13. A belga rendőrségtől való nyugdíjba vonulása után vált világhírű magánnyomozóvá.
  14. I. Világháborús belga menekültként érkezett Angliába 1916-ban.
  15. Ugyanebben az évben játszódik A titokzatos styles-i eset, melyben először találkozhatunk vele.
  16. Agatha Christie Arthur Hastings kapitány szavain keresztül mutatja be őt a nagyvilágnak.
  17. Első mondata: „Mon ami Hastings!”
  18. Ugyanekkor, 1916-ban költözik Londonba, a Farraway Street 14-be.
  19. Vallása római katolikus, mely vissza-visszaköszön néha a regények és novelláskötetek lapjain.
  20. Hívő és erkölcsös ember, rendszeresen olvassa a Bibliát.
  21. 1926-ban nyugdíjba vonul, és King’s Abbotba költözik, hogy tököt termesszen. Itt kapcsolódik bele az Ackroyd-gyilkosságba.
  22. George-ot 1928-tól alkalmazza inasként.
  23. 1934 környékén költözik át a Whitehaven Mansions 56 B-be, a 203-as lakásba.
  24. Miss Lemont 1939 környékétől alkalmazza titkárnőjeként.
  25. A korai regényekben előszeretettel játssza Poirot Papát, a jóindulatú gyóntatót, főleg a fiatal hölgyek körében. 
  26. Olyannyira mániája a szimmetria, hogy Whitehaven Mansions-beli lakását is ez alapján választotta.
  27. Ha otthon dolgozik, jobbára zsakettben van.
  28. Jólelkű, tehetős, de nem fukar.
  29. Nem kedveli az angol arisztokratákat, sem pedig a nagy vagyonok örököseit.
  30. Nem szereti a vidéket, kényelmetlenül érzi ott magát. Azonban sok esetben kénytelen odautazni.
  31. Ritkán mutatja ki az érzelmeit.
  32. Mindig van nála névjegykártya.
  33. Az alkalmazottakkal sosem bánik lekezelően.
  34. Különös figyelmet fordít a megjelenésére, főleg ami a bajuszát illeti.
  35. Kedveli a gazdagon díszített műtárgyakat.
  36. Poirot két kalandjának ő maga a narrátora (Az elveszett bánya, A csokoládés doboz).
  37. Nem csak Angliában nyomozott bűnesetek után, hanem Irakban, Jordániában, Franciaországban, Egyiptomban, Belgiumban, Svájcban és a Balkánon is.
  38. Legjobban a forró kakaót szereti, de gyakran fogyaszt gyógyteákat is, egészségügyi okokból. A legtöbb alkoholfajtát nem preferálja (kivéve a sirop de cassist), mint a sört és az erős likőröket, viszont kedveli a jó borokat.
  39. Nem szereti a szerencsejátékokat és a modortalanságot.
  40. Úgy véli, az angolok túl romantikusak.
  41. Megjelenésének mindig makulátlannak kell lennie. Sokszor egy kis folt akkora kínt okoz neki, mintha golyó ütötte seb lenne.
  42. Álruhát csak a legszükségesebb esetben visel.
  43. A történet vége előtt, semmit nem magyaráz meg.
  44. Imádja a rendet és módszerességet.
  45. Az angol osztályrendszert egyenesen gyűlöli.
  46. Bajuszát folyton ápolgatja és dédelgeti, és lehetetlennek tartja, hogy megszabaduljon tőle.
  47. Rendkívül érzékeny a gyomrára. Tengeri- és légi betegségtől szenved.
  48. Egyszer még ő maga is gyanúba keveredik.
  49. Rendkívül pontos, ennek érdekében mindig magánál hordja zsebóráját, egészen karrierje végéig.
  50. Annyira mániája a számok szimmetriája, hogy bankaszámláján mindig 444 fontot, 4 shillinget és 4 pennyt tart. 
  51. Bajuszápoló készlete nélkül egy métert sem tesz, ha utazni készül.
  52. Telefonszáma TRA 8137.
  53. Mindig felhajtott sarkú, kemény inggallért visel.
  54. Lekvárokból csakis a citrusdzsem jöhet nála szóba.
  55. Sokszor zavarja meg Hastingset (és néha az olvasókat is) azzal, hogy fontos részleteket titkol el előle (pl. egy-egy terve közben). A későbbiekben ez nem lesz annyira szembetűnő, mivel ritkán van ott egy olyan narrátor, akit Poirot félrevezethetne.
  56. Előfordult, hogy kigúnyolt egy rivális nyomozót, csak azért, mert az hagyományos módon kereste a nyomokat.
  57. A tényeket többre becsüli, mint a képzelőerőt.
  58. Összeszedett és aprólékos mindenben, amit csinál.
  59. Szeret kártyavárat építeni, mert így könnyebben tud koncentrálni. Elmondása szerint ha az ujjak precízen működnek, akkor az agy is.
  60. Egyik módszere az emberek beszéltetése. Ő maga nagyon, már-már túlontúl csendes hallgatóság.
  61. Sétapálcáját büszkén használja.
  62. Hastings egy ízben így jellemzi: „Néha esküdni mernék rá, hogy kötözni való bolond; és éppen amikor a legőrültebbnek látszik, akkor jövök rá, hogy van rendszer az őrültségében.”
  63. Nyíltan hazudik annak érdekében, hogy elnyerje más emberek bizalmát.
  64. Hajlandóbb külföldibbnek vagy hiúbbnak kiadni magát, mint amilyen valójában, azért, hogy elérje célját.
  65. Mérhetetlen rendmániája segített neki párszor abban, hogy egy ügy kirakós darabjai a helyükre kerüljenek.
  66. Soha nem nősült meg, amit néha nagyon is bán.
  67. Nem szereti a kerek tárgyakat.
  68. Mindössze egyszer fordult elő, hogy kudarcot vallott egy ügy felderítésében, és ezt ő maga vallja be Hastingsnek.
  69. Reggelije kis kockákra vágott pirítós és két egyforma méretű főtt tojás.
  70. Előfordult, hogy úgy oldott meg egy ügyet, hogy ott sem volt a helyszínen, mindössze a kapott információkból építkezhetett.
  71. Christie egy idő után ráunt Poirot karakterére, ezért a 60-as évek környékén jó pár olyan történet született, amit kevésbé szeretnek az olvasók.
  72. Egyszer volt saját sofőrje, egy fiatal férfi, aki Poirot Messarro Gratzát vezette.
  73. Agatha Christie nem engedte, hogy Poirot szerepeljen a könyvborítókon.
  74. A Függöny – Poirot utolsó esete 1940-ben íródott, de csak 1975-ben jelent meg.
  75. Miss Marple-lel sosem találkozott. A vénkisasszonyhoz mindössze földrajzi kapcsolat fűzi abban a tekintetben, hogy A titokzatos Kék Vonat c. műben szereplő Katherine Grey St. Mary Meadből származik.
    „Miss Jane Marple” és „Monsieur Hercule Poirot”, Agatha Christie Fesztivál, Torquay, 1990
  76. Még egy belga sört is elneveztek róla.
  77. Nem szereti a golfot.
  78. Igazi vonzalmat egy nő iránt érzett, s ez a valaki Vera Rossakoff grófnő volt.
  79. A teát (herba) és a kávét (fekete) négy cukorral issza. (De van, hogy hárommal, vagy épp öttel.)
  80. A fekete teát nemes egyszerűséggel „Angol Méreg”-nek nevezi.
  81. Mindig tükörfényes, szűk, hegyes orrú lakkcipőben jár, sosem visel mást. Kivéve otthon a hímzett házi papucsát.
  82. Az igazságra támaszkodik, nem pedig a megérzésekre.
  83. Őszintén hiszi, hogy a világ legcsodálatosabb dolga egy férfi és egy nő boldogsága.
  84. Ezüst cigarettatárcájában apró, fekete, orosz cigarettát tart, mert csak ezt a fajtát szívja.
  85. Ha elégedetlen vagy dühös, macskatüsszentésre emlékeztető hangot ad ki.
  86. Nyomozóként önhitt, emberként azonban nem.
  87. Nem szereti a nyilvánosságot.
  88. Gyakran hunyorog.
  89. Esténként lefekvés előtt forró csokit iszik.
  90. Nem kedveli a britek tartózkodó magatartását.
  91. Agatha Christie négy színpadi adaptációból egyszerűen kitette Poirot szűrét, így azokban más lett a főnyomozó. Ezek a Halál a Níluson, Találkozás a halállal, Hétvégi gyilkosság, Öt kismalac.)
  92. Christie eredetileg nem őt szánta a Halál a Níluson detektívjének, hanem Miss Jane Marple-t.
  93. Az első színész, aki megszemélyesítette Poirot-t, Charles Laughton volt (1928-ban az Alibiben, mely az Ackroyd gyilkosság c. regény színpadi változata). Rádiótól a tévéig számos híresség bújt a bőrébe, olyanok, mint Albert Finney, Tony Randall, Sir Peter Ustinov, Sir Ian Holm, John Moffat, Orson Welles, Alfred Molina, Austin Trevor, vagy épp a leghitelesebb David Suchet.
  94. A Meghívás egy gyilkos vacsorára c. filmben James Coco karaktere (Milo Perrier) elég élesen parodizálja.
  95. 2004-2005 között készült egy anime sorozat, melyben 12 Poirot-történetet dolgoztak fel. Ebben egy közös nevező van a híres belga és Miss Marple között: Mabel, a vénkisasszony unokahúga.
  96. Önnön magáról így vélekedik: „Szabadon és képmutatás nélkül beismerem, hogy remek ember vagyok.”
  97. Ő az egyetlen kitalált karakter, akiről nekrológ jelent meg a The New York Times címlapján, közvetlenül a Függöny megjelenése után. 
  98. A portré, mely a nekrológ mellett szerepelt, W. Smithson Broadhead (1888-1960) 1923-as alkotása. 
  99. Utolsó kimondott szavai Hastingshez: „Cher ami.”, utolsó írott mondata: „Igen, szép idők voltak…”
  100. Élete vége felé szívbetegségtől szenvedett. 1975. augusztus 6-án, álmában érte a halál, 91 évesen a Függöny című műben. (Mely szintén kérdéses e lista elején taglalt okok miatt.)
***

A fenti összeállítást az Agatha Christie – Magyar olvasói oldal (a néhai agatha.hu) szerkesztői állították össze, melynek jómagam is lelkes, tősgyökeres tagja vagyok. E hosszú sort még bőven folytathatnánk, ám úgy gondoljuk, legyen ez puszta ízelítő kis belgánk életéről és munkásságáról. Aki pedig szeretné, mélyedjen el jobban az opuszokban, akad bőven. :D



2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hű, el sem tudom mondani, milyen kellemes volt egy kicsit nosztalgiázni így hétfő este, a fáradtságtól elcsigázottan... Nagyon szeretem Poirot karakterét, mindig is őt preferáltam Marple-lal szemben. Ötödikes korom óta nagy Christie-rajongó vagyok, és most, hogy elolvastam ezt a listát, hirtelen nagy kedvem támadt elolvasni egy-két Poirot-történetet. Nagyon jó cikk lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Krisztina!

      Köszönjük szépen a dicséretet!
      Igazán jól esik, és örülünk, ha elnyerte tetszésed. :D
      Kell is néha nosztalgiázni. :D

      Üdv, Andi

      Törlés